Hova menjek a Dél-Balatonon? – A jó öreg Csavargőzös

Aki megfordult már a boglári kikötőben, az biztosan emlékszik az ott kiállított múzeumhajóra, a Csavargőzösre. A múzeumot és a mellette lévő Bárka kávézót üzemeltető Kopasz Árpád mesélt a hajó történetéről és a terveikről.

Mitől különleges a Csavargőzös?

Ez a Balaton legöregebb hajója, az első, amit hajócsavar hajtott meg. 1872-ben épült, egy évre rá már Révfülöp és Balatonboglár között járt menetrend szerint. Akkoriban az északi parton még nem volt kiépített közlekedés, míg a déli parton már vasút szállította az utasokat.

A hajó egyszerre 50 utast szállított fél óra alatt a déli partra, akik pár órával később vonatra szállva már Budapesten vagy az Adrián intézhették az ügyeiket. Használták áruszállításra is, uszállyal. Akkoriban indult meg a balatoni kikötők építése és a hullámvédelem, amihez a – most is a parton látható – vörös kövek egy részét ez a hajó hordta ide.

Az egyik legizgalmasabb feladata a postahajói szolgálat volt, az üzemeltető részvénytársaság még bélyeget is bocsátott ki, de hamar csődbe mentek, így kevés bélyeg készült, ma összesen 19-ről tudunk szerte a világban. Igazi ritkaság, a nemzetközi gyűjtők között magasan jegyzett. Akit részletesebben érdekel, az elolvashatja az áprilisban kiadott könyvünket, ami a hajó története mellett a bélyegekkel is kiemelten foglalkozik.

A csőd után a hajó a Dunára került, ahol több gazdája is volt, de leginkább vontatásra használták és szokatlan módon a Balatonról többször is átnevezték: szelte a habokat Alexandra, Mohács, Irma és FK-132 néven. Ez volt az utolsó neve, amikor 106 évesen kivonták a forgalomból, és a Sión felhajózva visszakerült Boglárra, ahol a parton kisólyázták 1982-ben. Már akkor azt szerették volna, ha múzeum lesz, de végül étterem, pizzéria és bár üzemelt benne, amíg ki nem égett. Pár évig csúfoskodott, végül a város úgy döntött, hogy megmentik, erre sikerült egy pályázatot is nyerni, ami lehetővé tette a felújítást.

Mire számíthatnak a kiállítás látogatói?

Most klasszikus, tablórendszerű kiállítás várja a látogatókat, emellett a gyerekek játékosan tanulhatnak a vízi jelzésekről, csomófajtákról. Tervezzük, hogy jövőre fejlesztünk, olyan múzeumot szeretnénk, ami megfelel a mai kornak, interaktív, modern kiállítással. Szeretnénk a hajó mellé egy fürdőház skanzent is, ahol be tudnánk mutatni a korabeli szokásokat, viseleteket.

Hogy született meg a múzeum melletti kávézó?

Amikor az egyesületünk elnyerte az üzemeltetés jogát, már láttuk, hogy a múzeumot nem lehet csak a jegybevételekből fenntartani. Kértük, hogy egy kávézó is üzemelhessen, ezért egy halászbárkát tettünk mellé öt éve, amiben a Bárka kávézó üzemel.

Klasszikus kávézóról van szó, bár kínálunk sört, bort, különleges limonádékat és erősek vagyunk koktélokban is. Kifejezetten jó minőségű kávét használunk, mindenféle kávékülönegességet is felszolgálunk. A bárka belsejében alakítottuk ki a pultot, emellett van egy csendes teraszunk, aki nálunk leül, a béke szigetébe csöppen.

Milyen a kapcsolatuk a Bujdosó Pincészettel?

A dél-balatoni összefogásban részt veszünk mi is, örömmel tapasztaljuk, hogy működik a dolog. Bujdosóék gyakori vendégek nálunk, legutóbb forgattak is itt, amikor Borbás Marcsi járt náluk. Segítik a munkánkat és különböző formában támogatják a múzeumot, erősen kötődnek a hajós élethez, szívügyük a vitorlázás.

Több borukat tartjuk, nyáron különösen népszerű a fehér és rozé gyöngyözőboruk, tisztán és Aperol Spritzben egyaránt.