Kasza, kapa, őszi csoda
Nem gondoltam volna – készülve az aszályos évjáratra, ami a vízcsapból is folyt a tavalyi esztendő után –, hogy évszázados csapadékrekordok dőlnek meg idén. Ez a változatosság adja a természettel közeli kapcsolatban állók életének legizgalmasabb pillanatait, de szerencsére minden jó, ha a vége jó.
Enyhe telünk volt, hó csak mutatóba akadt, mégis jól indult az év, mert 100 éve nem volt ennyi csapadék januárban. Ráadásul csendesen, hosszan esett, így le tudott szivárogni a nedvesség mélyre. A metszés terv szerint ment, évek alatt szépen kialakult a menetrend, amit most is tudtunk tartani.
A virágzáskor volt egy száraz és meleg időszak, utána viszont szinte augusztusig kisebb megszakításokkal rendszeresen esett az eső. Ez adta az idei évjárat legnagyobb kihívását, be kellett állítanunk egy extra munkagépet csak a kaszálásra-soraljművelésre, hogy utolérjük magunkat. Összehasonlításképpen, tavaly volt olyan dűlő ahol csak egyszer kaszáltunk egész évben, idén négy teljes kört mentünk, ez rengeteg pluszmunkát adott. Vannak fajtáink, amelyek érzékenyebbek a lisztharmatra, peronoszpórára, így az idei szezon után elgondolkodtunk, hogy a helikopteres permetezést bevessük, amikor a traktorok a felázott talajon nem tudnak dolgozni. Ez egyébként nyugat-Európában, a nehezen művelhető területeken elterjedt és természetes.
A meleg, de csapadékos nyár után felkészültünk a legrosszabbra, de a szüretre minden kisimult. Nagyjából eső nélkül tudtuk befejezni, ideális körülmények között dolgoztunk. Tíz nappal később kezdtünk a megszokottnál és úgy érzem érdemes volt kivárni, mert nagyon szép egyensúlyos borok születtek.
A munkamegosztás változott, Papával jártuk és kóstoltuk a szőlőt. Figyeltük az érést, szedtük a mintákat és meghatároztuk a szedés időpontját. Ferkóé volt a teljes borászati felelősség, az ő elképzelései szerint erjedtek a borok. Amikor több fajta összeért, Matyi is beszállt a feldolgozásba, hogy segítsen a sűrű napokban.
Újdonság volt, hogy a prémium tételeket a Bujdosó csapat szedte. Ezeknél a szüreteknél nem alkalmaztunk napszámosokat, biztosra mentünk, a legfontosabb szempont a minőség volt.
Az erjedések és préselések végeztével már nyugodtan kijelenthetjük, hogy a fehérborok esetében semmilyen hiányérzetünk nincs, egyik szebb lett, mint a másik. Azt lesz nehéz eldönteni, hogy melyikből készítsünk válogatást. A vörösek minőségére sem lehet panaszunk, a mennyiség viszont szokatlan. A kékfrankosunkat még tavasszal intézte el a szomszéd gazda, amikor túl erős szélben gyomirtózta a napraforgóját és emiatt a termés 20%-a kiesett. A merlot esetében a peronoszpóra okozott gondot, a sár miatt nem tudtuk időben permetezni, majd a szüret végén a seregélyek is megdézsmálták. Ezek eredményeként Kokas biztos nem készül 2023-ból.
Rádon a bioművelésű solaris ültetvényünket viszont egyetlen permetezés nélkül tudtuk megőrizni. Látszik, hogy ezt a irányt érdemes a jövőre nézve folytatnunk, sajnos a seregélyek itt is jelentős kárt okoztak.
Kiegyensúlyozott évjárat volt 2023, hatalmas potenciált látunk a borokban. Ha egyet kívánhatnék jövőre, akkor hasonló szüreti időjárást szeretnék. Végezetül remélem többször nem nehezítjük meg az életünket azzal, hogy szüretkor a kőművesek kerülgetnek bennünket, akik a pezsgő- és vörösbor érlelő raktárunkat építik.
Bujdosó Feri
