Kóstolva tanulunk
Miután kierjednek a borok, kicsit hátradőlhetünk, ilyenkor a kóstolásé lesz a főszerep. Szívesen utazunk külföldi tanulmányútra, rendezvényre – idén sem volt másképp.
Mindig tetszett, ahogy Szekszárdon együtt dolgoznak a borászok. Amikor borvidéki elnök lettem, elindult nálunk is a műhelymunka, általában havonta kétszer gyűlünk össze közös kóstolóra. Legutóbb épp a rozék voltak soron; jólesett, amikor Várszegi Viktor kifejtette, hogy szerinte milyen sokat fejlődtünk az elmúlt években. Ahogy mondta, kezdetben nehezebben ment egymás borainak őszinte értékelése. Mostanra kialakult egy 15-20 borászból álló „kemény mag”, aki kíváncsi a többiek véleményére, tanácsára. Technológiai hibával alig találkozunk, inkább a stílusokon, fajtákon van leginkább a hangsúly. Jó alkalmak ezek a kóstolók arra is, hogy megbeszéljük a borvidék és a borrégió aktuális feladatait.
Ferkó már a második szüretet dolgozza végig Toszkánában, így profi idegenvezetőként mutatja meg a környék rejtett kincseit. Októberben pont aznap értünk a borászatához, amikor a friss évjárat összes tételét kóstolták, így a borásszal együtt volt alkalmunk az egész sort végignézni. Izgalmas ez nekünk, mert a pince aktívan kísérletezik macerációval, a héjon tartás idejével, hőmérsékletével – tanulságos volt ezeket egymás mellett kóstolni.
Természetesen elsősorban sangiovesék kerültek sorra, de mindenhol van egy kis merlot, cabernet sauvignon és petit verdot is. A petit verdot idén is tetszett, ami megerősít abban az elhatározásban, hogy komolyabban foglalkozzunk vele, egy kisebb területen tervezzük a telepítését. Konyári Jani sokszor mondta, hogy nem véletlenül kerül bele a bordói csúcsházasításokba legalább pár százalékban. A hab a tortán a sorra kerülő évjáratos chianti classico, riserva és gran selezione összeállítások bemutatása volt.
Novemberben Észak-Olaszország volt az úti cél, pontosabban Merano, ahol 1992 óta gyönyörű környezetben rendeznek professzionális borfesztivált. Számomra is nagyon fontos a fenntartható környezet, ahogy nekem megvan az igényem a vegyszermentes zöldségre, gyümölcsre, ugyanúgy szeretnénk ezt elérni a szőlőnél, minimalizálva a környezeti lábnyomot, ezért az első napon bio- és biodinamikus termelőktől kóstoltunk szerte Olaszországból, 126 pincétől. Tanulságos és elgondolkodtató, hogy tiszta, hibátlan borokkal találkoztunk, legyen az biodinamikus, narancsbor vagy akár amforás; különösen érdekelt, hogy rezisztens fajtákból milyen minőséget lehetséges készíteni. Kifejezetten tetszett a solaris, a souvignier gris és a johanniter. Ezekből hiányzott a jellegzetes „zalagyöngyés interspecifikus íz”, johanniterből és solarisból kóstoltunk olyan pezsgőt is, amitől leesett az állunk. Emlékezetes volt a 60 hónapon át seprőn tartott pinot noir pezsgő: azt láttam, hogy a pinot-klónok között érdemes keresgélni, minden termőhelyen másik működik igazán jól.
A következő napon az ikonikus olasz bormárkáké és a helyi fajtáké volt a főszerep. Irigykedve tanulmányoztam a különböző DOC és DOCG eredetvédelmi kategóriák közös standjait. Sok munka vár még ránk, mire a Balaton régió így tud megjelenni.
Ha vége a vitorlás szezonnak, több idő jut az erdőjárásra, a novemberi esős, de enyhe idő eredményeképpen hihetetlen mennyiségű gomba termett, őzlábgombából még soha ennyit nem találtunk. Olyan gazdag és sokszínű a termés, hogy Bea 10-féle erdei gombából készít levest.
Nagyon várjuk már az ünnepeket, végre itthon lesznek a gyerekek. Ilyenkor is sokat kóstolunk, Ferkó közel 40-féle borral készül, kíváncsi leszek, mikorra érünk a végére!
A végén szeretnék a pince nevében mindenkinek békés ünnepeket kívánni, és egy boldog új évet – találkozunk 2020-ban!
Bujdosó Feri
