Jöhet a feltöltődés!

Végre eljutottunk Ferkóhoz Toszkánába, ami egyértelműen a szüret végét jelenti. Hosszú ideje lekötött a birtok, idén nagyobb feladatot jelentett a szőlőbirtok igazgatása, de szerencsére Papa már jól van, újra sokat segít a tapasztalatával.

Persze a szüret még most is ad feladatokat, hiszen nem préseltünk még ki mindent, de ezt itt mertem hagyni a fiúkra. Utolsónak a cabernet sauvignont szedtük a Bánom-hegyen és az Ibituba-dűlőben, elégedett vagyok az évjárattal, de az értékeléssel azért megvárnám, míg az utolsó kierjedt tétel is a helyére kerül.

Az idei szüret egyik örömteli eseménye az volt, hogy milyen tankönyvszerűen alakult az idei sárgamuskotály-termésünk. Most volt az ötödik szüretünk a Lelle határában fekvő Péntekhelyi-dűlőben. Amikor a szakmérnöki képzésre jártam, akkor Puklus Petinek köszönhetően jobban elmélyültem a késői szüret világában. Tetszett az a fajta egyensúly, amit ezek a borok nyújtanak, és azt gondoltam, hogy ebben a kategóriában mi is tudnánk szép borokat készíteni. Sajnos a korábbi lunelültetvényünk nem volt tökéletesen alkalmas erre, a traminiből pedig nehéz hosszan érlelhető késői szüretet készíteni, mert nehéz az egyensúlyt megtalálni, amikor még szép savai vannak, és a kellő érettség is megvan.

A késői szüretelésű bornak azért választottam a sárga muskotályt, mert hosszabb életű bort ad, a töppedése is látványosabb, nagyméretű vállas fürtjei vannak, és a bogyók is nagyobbak. A héja vastagabb, emiatt jobban ellenáll a betegségeknek, jó cukorgyűjtő, és hajlamos az aszúsodásra is. Idén annyi aszúszem termett, hogy egy pillanatra még az is megfordult a fejemben, hogy  külön gyűjtsük. Az új ültetvény kialakításánál már gondoltunk arra, hogy lehessen vele mechanikus gyomirtás mellett is dolgozni, amiben egy új fűkasza is nagy hasznunkra volt. A száraz bornak való szüret után kileveleztük mindkét oldalt, szépen töppedt, és ahogy említettem, aszúsodott.

A borkészítésnél a Hegyalján látott módszernek megfelelően dolgozunk, szamorodnitechnológiát használva. Mivel a bor jó oldószer, ezért friss lunelborban áztatom a fürtöket préselés előtt. A bor szinte végig tartályban érik, csak a végén fejtjük át pár hétre hordóba, hogy kapjon egy kis levegőt, még jobban kisimuljon, ennyi idő alatt a hordó nem ad fűszert hozzá. Idén a Balaton legjobb édes borának választották a Tramontana 2018-at, ami azt mutatja, hogy jó úton járunk.

Véget ért a vitorlás bajnokság, idén kevesebb ideje volt a csapattagoknak együtt készülni, így a dobogó harmadik fokára sikerült odaérnünk. Most a hétközi naplementés vitorlázások kerültek előtérbe, stabil csapat alakult helyi borász kollégákkal, ilyenkor megosztjuk egymással a tapasztalatainkat. Mindenkiben vannak kérdések, a vízre szállások alkalmával van lehetőség ezeket átbeszélni, ezekből sokat lehet tanulni.

Ugyancsak a tanulás kerül majd középpontba november elején, amikor Ferkóval a meranói borfesztiválon kóstolunk. Idén a bio- és a biodinamikus borokat külön kiemelték a szervezők, az első napon több száz ilyen bort lehet majd megkóstolni, és a mesterkurzusokon szeretnénk még jobban elmélyülni a témában.

Bujdosó Feri