Eseménydús tavasz

Szinte már rutinból mennek a tavaszi munkák, persze minden évben kitalálunk valamit, ami plusz izgalmat okoz. Idén egy újabb telepítés mellett szakítottunk arra időt, hogy szakmailag továbbképezzük magunkat, kilátogattunk a világ egyik legnagyobb boros kiállítására, a Vinitalyra.

Idén újabb másfél hektár olaszrizlinget telepítettünk Szőlőskislak határában. Azt látjuk, hogy a fajta hosszú távon fontos szerepet játszik a Balaton-parton és a fajtakörünket is szűkítjük ezzel. Egy újvidéki, apró fürtű klón mellett döntöttünk, ami korábban érik a badacsonyi változatoknál, ez pedig nagy előny lehet, a késői érés sokszor kockázatos a szüret vége felé. Emellett élénkebb savai vannak, ami szintén előny, ha az elmúlt évjáratokra gondolunk. Szerencsés csillagzat alatt született az ültetvény, mert az idei csapadékszegény évben a telepítés előtt és után is esett némi eső, így jó talajba kerültek az oltványok, gyorsan lezajlott a 7500 tőke telepítése.

A metszés-kötözés végére értünk, ennek főleg a fiatal ültetvényeknél van nagyobb jelentősége; jó tempóban dolgoztunk, a Csirip-tetőn 12 hektáron kellett a kötözést végigcsinálnunk.

Pezsgősítettük a 2018-as évjárat pezsgőalapborát, több körös kóstolás után végül 80% pinot noir és 20% chardonnay mellett döntöttünk. A pinot adja a savakat, a könnyedséget, míg a chardonnay egy kis szélességet tesz hozzá. Ugyan pezsgőalapbornak szüreteltük, de még így is teltebb, mint a pinot.

Közben tettünk egy tanulmányutat Olaszországba, a proseccók hazájába, a legjobb helyen volt lehetőségünk a különböző stílusú pezsgőket megkóstolni. A Vinitalyn Ferkónak köszönhetően ezúttal vezetőnk is volt, egy olasz Michelin-csillagos étteremben dolgozó sommelier volt a társunk. Vele és a Ferkó gyakorlati helyén megismert Paolóval kóstoltunk az első napon, nekik köszönhetően célzottan, a nap első felét fehérborok társaságában töltöttük. Az általam ismert fehérboros vidékek, így Dél-Tirol, Trento, Friuli mellett olyan kevésbé ismert területek borait is kóstoltuk, mint például Valle d’Aosta. Egy Elba szigetén dolgozó borásznál összefutottunk Stefano Dinivel, aki több magyar pincénél ad tanácsokat, elsősorban organikus művelés kérdésében. Kóstoltunk vele közösen, főleg organikus borokat, nagy élmény volt például több területről ugyanazt a fajtát kóstolni, felfedezni a stílusbeli különbségeket.

A nap vége felé Mazzeinél kóstoltunk, még a márkival is találkozhattunk személyesen. Megkóstoltuk a 2016-os Siepit, ami egy vérbeli szupertoszkán, ráadásul a termőterülettől 10 kilométerre dolgozott Ferkó. Végül az egykori munkaadójánál, a Bertaninál zártuk a tartalmas napot. A szőlészeti vezető olyan sort mutatott, amiben Montalcino, Montepulciano és Chianti Classico régiók legjobb borai voltak.

Hétfőn Ferkóval kettesben kóstoltunk, írtunk listát előre, délelőtt a proseccók voltak terítéken. Jók voltak azok a standok, ahol sommelier mutatta be a borokat, egy helyen akár 20 tételt meg tudtunk nézni. Ha valamelyik jobban érdekelt, akkor pedig odahívta a termelőt, akitől a részleteket is meg lehetett kérdezni.

Délutánra maradt Montepulciano közösségi standja, több szép vino di nobilét kóstoltunk, utána a brunellók felé fordultunk Montalcinóban. Sok kisebb termelő borát kóstoltuk meg, Ferkónak kifejezett kívánsága volt ez, hogy még jobban képbe kerüljön a sangiovesével. A napot végül barolókkal koronáztuk meg.

Összességében a fehérborok nagyobb meglepetést okoztak, szépeket találtunk minden stílusban, mennyiségtől függetlenül, még a tömegborok színvonala is magas. Emellett feltűnt, hogy a kínáló személyzet mennyire felkészült. Szinte minden kérdésre tudtak válaszolni, elmagyarázták a helyi fajtáikat, ízjegyeket, stílusokat. Előremutató, ahogy a közösségek összefognak és együtt megjelennek, érezhetően nagy erő van benne. Azon gondolkoztam, hogy a Balaton régió is meg tudna ilyen formában jelenni – ezen még kell dolgoznunk, hogy valósággá váljon.