Öt szüret itthon – a bor türelemre tanít

Öt éve annak, hogy Ferkó a külföldi szüretek után itthon, a családi birtokon is átvette a borászi feladatokat. Azóta volt öt szüretünk, jó néhány új borunk, sok kísérletünk, néhány melléfogásunk és szerencsére szép eredményeink is. Most, hogy az idei szüretet is lezártuk, megkérdeztük tőle, mit tanult ez alatt az öt év alatt.

A válaszán egy kicsit meglepődtünk. Nem valamelyik új technológiával vagy szakmai fogással kezdte, hanem a türelemmel.

A bor azt mondja, hogy „langsam, bitte.”

„Bennem még mindig megvan a fiatalos lendület, hogy csináljuk, haladjunk, legyen meg minden most rögtön. A bor viszont sokszor azt mondja, hogy langsam, bitte.”

Ferkó szerint az első itthoni szürethez képest sokkal türelmesebb lett. Megtanulta, hogy a boroknak idő kell, és nem feltétlenül attól lesz jobb valami, hogy gyorsabban elkészül.

Ez persze nem jelenti azt, hogy kevesebb ötlete lenne. Sőt. Csak ma már könnyebben elfogadja, ha egy bornak még néhány hónapra, esetleg évre van szüksége ahhoz, hogy megmutassa, mi van benne.

Apa, fia, egy pince

A másik nagy tanulság az együttműködés. Ferkó külföldön sokféle borásszal dolgozott, Új-Zélandról pedig egy olyan vezetői szemléletet hozott haza, amelyben a közvetlen, baráti hangulat és a határozott döntések jól megférnek egymással.

Itthon ezt már neki is meg kellett tanulnia a gyakorlatban. Szüret alatt egy kisebb csapat munkáját irányítja, miközben a családon belül is közösen hozzuk meg a fontos döntéseket.

„Arra vagyok a legbüszkébb, hogy apával megtanultunk úgy együtt dolgozni, hogy a közös cél érdekében mindketten hátrébb tudjuk tenni az egónkat.”

Aki ismeri a családunkat, sejtheti, hogy ez nem mindig magától értetődő. Feri papa, Feri és Ferkó között van néhány évtizednyi különbség tapasztalatban, és természetesen mindenkinek megvan a maga véleménye. De éppen ettől működik jól, amikor sikerül közös nevezőre jutni.

Milyen bort szeretnék én készíteni?

Az öt év alatt Ferkó ízlése is sokat változott. Korábban sokféle borászati stílus érdekelte, és a külföldi munkák során mindenkitől igyekezett tanulni valamit. Ez ma sincs másként, de közben egyre tisztábban látja, melyik irány áll hozzá igazán közel.

Ehhez persze nemcsak kóstolni kellett sokat, hanem megtanulni vitatkozni is. Például arról, hogy egy bor savai mennyire magasak, hogyan érezzük őket, és mit kezdjünk velük. Ferkó szerint az első években különösen fontos volt, hogy meghallgassa apa, papa és az idősebb borászok véleményét. Ők már sok olyan helyzettel találkoztak, amivel ő akkor még nem.

„Ma már jobban bízom a saját megérzéseimben. Attól, hogy valaki másképp gondolkodik egy borról, az én elképzelésem is lehet jó.”

Persze ehhez néhány hibát is el kellett követni. De ezekből is tanult, és ma már könnyebben áll ki a saját elképzelései mellett, miközben továbbra is kíváncsi arra, mások hogyan látják ugyanazt a bort.

Ennek az útkeresésnek az egyik legjobb példája az Our Sea borcsalád, ahol Ferkó szabadabban kísérletezhet különböző fajtákkal és borászati megoldásokkal. Különösen közel áll hozzá a sauvignon blanc, amelynek új lehetőségeit évről évre keresi.

A 2021-es Our Sea Sauvignon Blanc világbajnoki aranyérmét ezért is tartja az elmúlt öt év egyik legfontosabb szakmai sikerének. Nemcsak az érem miatt, hanem mert megerősítette abban, hogy érdemes a saját elképzeléseit követnie.

Az ötödik szüret sem volt unalmas

Az idei szüret Ferkónál tulajdonképpen egy esküvővel és egy nászúttal kezdődött. Pontosabban azzal a kihívással, hogyan lehet a mézeshetek után egyik napról a másikra visszakapcsolni szüreti üzemmódba.

„Egy esküvő és egy nászút után kellett olyan fordulatszámra felpörgetnem magam, hogy teljes erőbedobással tudjak belevágni a szüretbe. Aztán valahogy átkapcsoltam. Mintha lenne bennem egy kapcsoló, ami átbillen, amikor megérkezik az első kocsi szőlő.”

És szükség is volt erre a kapcsolóra, mert a 2026-os szüret minden eddiginél korábban ért véget nálunk. Hét hét alatt minden szőlő bekerült a pincébe, a menetrendet pedig néha két-három naponta újra kellett terveznünk. A szőlő gyorsan érett, a megszokott rutinok sokszor nem működtek, és a próbaszüretek eredményei alapján folyamatosan alkalmazkodnunk kellett.

Mennyiségben kevesebbet kaptunk, mint szerettünk volna, de a kisebb bogyókban szépen koncentrálódtak az ízek és illatok. Most, hogy már minden bor a pincében van, nagyon szép évjáratnak látjuk 2026-ot.

Solaris, sauvignon blanc és az új kihívások

Ferkó számára a Solaris különösen sok izgalmat tartogatott. Az előző évjáratok sikerei után már komoly várakozás előzte meg az idei bort, ráadásul most először tankpezsgővel is kísérletezünk. A sauvignon blanc-nál pedig továbbra is az a kérdés foglalkoztatja, hogyan tudnánk még többet kihozni a fajtából, miközben megőrizzük azt a karaktert, amiért szeretjük.

A szüret véget ért, de a pincében most is sok minden alakul. Vannak borok, amelyek hamarosan palackba kerülnek, másoknak még jóval több időt szánunk. Ferkó fejében pedig már ott vannak a következő ötletek. Csak most már talán egy kicsit türelmesebben várja, hogy mi lesz belőlük.