Tavaszváró

Elkiabáltam legutóbb, hogy az időjárás nem hátráltatja a munkánkat, a hirtelen hidegfrontok és a csapadék miatt pár nap kiesett, de szerencsére most újra akadály nélkül folyik a munka.

A februári nagy hidegek lassították a metszést, hiszen a komoly mínuszokban inkább nem dolgoztunk, viszont a kártevők szempontjából jól jött. A csapadékos napokon pedig a pince körüli elmaradt feladatokat, karbantartásokat tudtuk elvégezni.

Idén tavasszal egy hektárral bővítjük a kékfrankosültetvényünket, a Borszérű-dűlőben telepítünk a már meglévő 6 hektár mellé. Pár éve komposztáljuk a saját törkölyünket, kísérletként ezt a komposztot szórtuk ki a területre novemberben. A talajt mostanra előkészítettük, már várjuk az oltványt. A bevált lembergi klónt ültetjük majd, amire Konyári Jani hívta fel a figyelmünket. Neki köszönhetően került ide hozzánk ez a klón, amit kifejezetten minőségre szelektáltak. Többször meséltem már, hogy Jani Jánoshegyi kékfrankosa nyitotta fel a szemem, onnantól hiszek a fajtában.

Nagyon örültünk a Kokas előjegyzési sikerének. A 2017-es évjárat önmagában is kiemelkedő volt, a végleges házasításnál, a legjobb hordók kiválasztásánál pedig már Ferkó nemzetközi tapasztalatára is tudtunk támaszkodni. A borfogyasztók ízlése sokat változott 20 év alatt, ezért ma a gyümölcshangsúly, az elegancia az, amire leginkább figyelünk, a hordófűszer kiegészítő elem csak. Úgy tapasztaljuk, hogy ezek a borok jobban érlelhetők, ami egy dűlős bornál ma már elvárás.

Mivel az új évjáratnál palackot váltottunk, ezért úgy döntöttünk, hogy megújítjuk a bor megjelenését. A dűlős borainkon túl frissül a Sirocco és a Nemere, valamint a Kormányos családunk címkéje. Sokat beszélgettünk erről a témáról Ipacs Gézával, úgy érzem, sikerült szintet lépnünk ezen a területen. Egy családi vállalkozásban lehet, hogy lassabban születik meg egy-egy döntés, de nekünk fontos, hogy kialakuljon a konszenzus, hogy mindenki sajátjának érezze a bort.

A nyugisabb időszakot igyekszünk hasznosan tölteni, sokat kóstolunk, és Ferkóval járjuk az országot, borászatokat látogatunk meg. Szinte minden héten túráztunk az elmúlt időszakban, jártunk Bockéknál, Andreas Ebnernél, Kemendy Lacinál, Móron Miklós Csabinál és a Paulusnál, Etyeken Hernyákéknál és Szövényi Áronnál. Portyáztunk az északi parton, meglátogattuk Nyári Ödönt, Gilvesyéket, Janosh von Beöthyt, a Káli Köveket. Az Alföldön pedig Frittmannékat, a Gedeon Birtokot és Koch Csabát ejtettük útba. Megerősödött bennem, hogy ma már olyan a szigeteléstechnológia, hogy csak föld feletti pincében gondolkozzunk, stabil hőmérséklet és páratartalom mellett tisztábban, egyszerűbben lehet dolgozni.

Pezsgőben több iskolát kóstoltunk, stílusban, fajtákban, savban eltérő elképzeléseket. Nem látom értelmét Champagne másolásának a Dél-Balatonon, de a világfajtákat érdemes és kell használnunk. Egyre pontosabban érzem, mely stílus mentén képzeljük el a pezsgőkészítést. Sok hasznos információt és tapasztalatot szereztünk.

Az idei tél végre hideget is hozott, a befagyott Balaton gyönyörű látványt nyújtott, nem meglepő, hogy ennyien jöttek csodálni. Élveztük a kis telet, jártunk a parton, az erdőkben, egy hétvégén még szánkóztunk is. Bármennyire szerettük a havat, a hideget, most már a tavaszt várjuk, figyeljük a vesszők végét, hogy mikor indul el az élet a szőlőben.

Bujdosó Feri