Szüretre készen

Megvívtuk a csatát időjárással, technikával, gyomokkal, gombákkal és eddig sikerült megóvnunk az ültetvényeket. A jóisten majd eldönti, milyen évjárat lesz, részünkről mindent megtettünk a szép termésért. Ahogy Feri Papa mondja: „száraz ősz – jó évjárat, esős ősz – gyenge évjárat”.

A legfontosabb esemény mindenképpen az, hogy Feri Papa hazatért Szentendréről és Ferkó is itthon van, csak a szüretre tér majd vissza Toszkánába. A napokban hármasban jártuk körül a teljes birtokot, szüret előtti szemlét tartottunk.

Érdekes volt úgy végignézni az ültetvényeket, hogy Ferkónak első kézből van rálátása egy másik országból, akár ugyanazokról a fajtákról. Sok területen szerzett tapasztalatot, palackozott, gyakran traktorozott, kaszálás, csonkázás és talajlazítás volt a feladata.

Ahogy mesélte, ott is hűvösebb volt a tavasz, emiatt a virágzás ott is később indult. Nagy szárazság van arrafelé, amit a sangiovese jól visel, robosztus, szépen fejlődik. Már kétszer is kellett csonkázni a helyi fajtát, míg például a petit verdot-t egyszer sem. Ráadásul a termés mennyisége is jónak tűnik, ez ellensúlyozza majd a világfajták kisebb mennyiségét.

Ahogy végignéztük dűlőinket, Papa és Ferkó is örömmel nyugtázta, hogy szép, egészséges a szőlő mindenütt, elvétve látszik csak a levélen kis peronoszpóra, leginkább olyan helyeken, ahol a mellettünk lévő táblát nem művelik.  

Az Irsai gyönyörű, jó lesz a termés, ahogy Ferkó megjegyezte: “patent az ültetvény”. Idén is ezzel a fajtával kezdünk. Kérdés, hogy szedjük-e két lépcsőben. Az ültetvények kora miatt van némi eltérés az érésben, a következő napok időjárása eldönti majd a kérdést. Zsendül a szürkebarát és a veltelini, a sauvignon blanc savai még vadak. Viszen, Csirip-tetőn változtattunk kicsit tavasszal a metszésen, így kevesebb a másodtermés, szépek a fürtök, ettől sokat várunk. Látszik, mennyire jól érzi magát a szőlő az itteni tápanyagdús talajon. Volt némi vadkárunk tavasszal, de összeszedte magát az ültetvény, egészségesek, szépek a hajtások. A zenit következik majd az Irsai után és a királylánykának sem kell már sok.

A Kokas-hegyen a fiatal merlot-t és a cabernet-ket kileveleztük a keleti oldalon, itt sem láttunk betegséget. Ferkó megjegyezte, hogy a mi merlot termésünk szebb, a toszkán agyagos-köves talajt kevésbé szereti a fajta. 

Kislakon is jártunk a kékfrankos ültetvényben, hogy megvizsgáljuk Ferkó diplomamunka-kísérletét. Nem tudtuk, hogy mire számíthatunk, volt pár meglepetés. Ahol a virágzattal szemben egy levelet törtünk ki, ott szellősebb a lombfal, viszont ahol hármat törtünk ki, ott a fürtöknél is van különbség. Lazább szerkezetűek, a bogyók apróbbak. Ferkó elkezdte a méréseket, hogy lássa a különbséget a fürtátlagtömegben, beltartalomban.

A borászatban egészen szokatlan a mostani helyzet, minden a helyén van, készen állunk a szüretre, 1-2 szivattyú alkatrészre várunk csak. Hosszú ideje az első szüret, amikor nem kell különböző mesterembereket kerülgetnünk miközben érkezik a szőlő. A fiatal ültetvények folyamatos termőre fordulásával évről-évre nő a feldolgozandó szőlő mennyisége, idén már keletkezik annyi törköly, hogy azt érdemes magunknak komposztálni és a talajvizsgálat eredménye alapján visszajuttatni a szőlőbe. 

A Kékszalag után most az örömvitorlázások ideje jött el, gyakran kimegyünk hétköznap este a vízre fürdeni, a naplemente látványa számomra megunhatatlan.