Miért szeretem a cabernet sauvignon-t?

A tél mindig egy kicsit csendesebb évszak egy pincészet életében, de unatkozni most sincs időnk. A legfontosabb dolog talán az, hogy végre teljesen befejeztük az építkezést, felkerültek a tetőre a napelemek, végre nem kell építőmunkásokat kerülgetnünk.

Minden a helyére került, ehhez az kellett, hogy a raktár kialakítását is egy profira bízzuk, az adott területek legjobb kihasználtsága érdekében. Jól működik így a rendszer, könnyebb a munka és jóval hatékonyabbak lettünk.

December második felében és a januári első két hétben sok bor évjáratváltását oldottuk meg, elsőként a Mentőöv rozét, és a Cirkálót cseréltük le. Elkészült a Csomó, a Kormány és az Iránytű is. A 2016-os hordóválogatásokkal megvárjuk Ferkót, majd kikerülnek a 18-as vörösek a hordókba.

A gépi előmetszést időben befejeztük, így mostanra a kézimunka van hátra. Az időjárással elégedett vagyok, engedi, hogy kint legyünk a szőlőben. Vannak ugyan szívósabb brigádok, akik szélben, hóesésben is metszenek, de azért mindenkinek jobban esnek az enyhébb napok. Ez számomra az idilli állapot, amikor minden gép a garázsban van és esély sincs arra, hogy bármi elromoljon. Emiatt is szeretem ezeket a téli hónapokat, meg persze amiatt, hogy el tudunk mélyülni a borokban, a kevesebb rendezvény miatt több időnk marad a kóstolásra.

Az már most látszik, hogy a 2016-os dűlős borok közül az Ibituba lesz, ami kiemelkedik. A cabernet sauvignont a Bánom-hegyről szüreteljük, ami 270 méteren van, Laposa Bence teraszával egy magasságban. 2002-ben még kézzel telepítettük ezeket a tőkéket, emlékszem akkoriban mindenki cabernet ültetett. Jó kitettségű terület, ami fontos, hiszen szerintem a Kárpát-medencében sauvignont ültetni csak a legmelegebb dűlőkben érdemes a fenolos érettség miatt. Nagy jelentősége van a metszésnek, több év kísérletezés után nekünk az alacsony kordonos művelés vált be, ráadásul ezért a területért évek óta ugyanaz a házaspár felelős, a gondos munka pedig meglátszik a termésen.

Osztom Konyári Jancsi véleményét, aki úgy vélte, ez a fajta “A vörösbor”. Szeretem a merlot-t, kékfrankost, és franc-t is, de a legmagasabb minőséget szerintem a sauvignon, vagy azok a borok adják, amikben jelen van. Az érett tanninjai semmivel nem összetéveszthetőek. Meghatározó élmény volt Kaliforniában Mondavinál kóstolni cabernet-t, óhatatlanul azt az ízt keressük azóta, itthonról pedig Eszterbauerék Tivaldja a kedvencem. Az amerikaiak hordóhasználata tanulságos volt, és bár nem az összes Ibituba alapanyag kerül nálunk újhordóba, de mégis az a hangsúlyos. Azt tapasztaltuk, hogy két év hordó kell neki. Nemcsak a fűszerességet kapja onnan, de a struktúra miatt hosszan érlelhetővé is válik.

Az Ibituba számunka kedves évjárataiból természetesen tettünk el palackokat, ezekből a borokból raktunk most össze egy hatos csomagot, így szeretnénk megosztani másokkal is ezt a kóstolási élményt. A 2006-os például egész sok időt kért, mire igazán kerek lett, ezzel szemben a 2009-es már újbor korában is kedves volt, és a fajtának köszönhetően a mai napig szépen tartja magát, de persze érdemes mindet egymás mellett kóstolni.

Bujdosó Feri