Így láttam a 2017-es évjáratot
Október elején az utolsó fürt szőlő is bekerült a pincébe, végeztünk az idei szürettel. Innentől a borokkal kezdődik meg a munka, a korai fajták közül lesz, ami már nemsokára palackba is kerül. Át szoktam gondolni ilyenkor az évjáratot, ami mindig sok tanulsággal szolgál.
Jól indult az év, örültünk, hogy kaptunk hideget és havat is, amit a kártevők legnagyobb része nem élt túl, ráadásul növényvédelem szempontjából a vegetáció alatt sem volt nagy rizikó, így kimondottan környezetbarát év volt az idei. Felszívódó szereket amúgy is csak vészhelyzet esetén használunk, a lisztharmatot pedig, az egyetlen helyen, ahol felütötte a fejét, sikerült kordában tartani.
Tavasszal a legnagyobb munka a 11 hektárnyi új telepítés volt a Csirip-tetőn. Ez kiváló hely a szőlőknek, jól tartja a vizet is, és most úgy néz ki, remekül érzik magukat a bébi szőlőtőkék, hároméves korára már beállt ültetvényünk lesz ott.
A nyarunkat ugyan a forróság jellemezte, ám itt van nekünk szerencsére a Balaton, aminek a mikroklimatikus hatása ilyenkor is érződik. Magasabb a levegő nedvességtartalma, ezért a növények – amik viszonylag közel vannak a tóhoz – nem égnek meg, még az olyan szárazságra érzékeny fajták sem, mint a zenit vagy zöld veltelini. Az, hogy a tavasz és a nyár is száraz volt, azt jelentette, hogy az aljnövényzetet könnyebben kezelhettük kapálással, és a sorok közötti füvesítést is egyszerűbb volt kaszálni.
Két héttel korábban kezdtünk szüretelni, mint általában, augusztusban a pinot noir és a szürkebarát is a pincébe került, ráadásul szeptember első hetében már merlot-t szedtünk, ez sem megszokott nálunk. A korán indult szüret miatt folyamatosan figyelni kellett a szőlőfajtákat, nehogy a savcsökkenés túlzott legyen, illetve a magas alkoholt is szerettük volna elkerülni. Szeptember 15-e körül esett le 70 mm-nyi eső, akkor azért izgultunk, hogy ne maradjon a csapadékos idő, de szerencsére utána újra jött a száraz meleg, és a szél felszárította a lombot.
A szüret kezdetén még kevesebb szőlővel számoltunk, ám a szeptemberi esők jókor jöttek, a bogyók kiteltek a csapadéktól, és a tervezett mennyiséghez képest több termés került be a pincébe. A legnagyobb kihívás idén talán a logisztika volt, hiszen olyan gyorsan és nagy mennyiségben érkezett a szőlő a feldolgozóba, hogy nagy feladat volt megtervezni az erjesztést és a tárolást. Volt olyan, amikor az egész termés 1/10-e egyetlen nap került be a pincébe, még jó, hogy időben megérkeztek az új tartályok.
Most már az alapkénezés megy, minden nap figyeljük a borokat, a héjon erjedő vörösek mellett pár rajnai tételben és a Katamarán rozéban van még cukor. A borok pont olyan szépnek tűnnek, mint az évjárat, még Bea kedvence, a sauvignon blanc is olyan lesz, amilyennek szereti. Az Irsai Olivért a jövő héten palackozzuk, de persze eltart még egy ideig, amíg minden idei borunk kész lesz, addig a pince körüli feladatokra koncentrálunk.
Bujdosó Feri
