Kirándulás a Sauvignon Blanc borok südsteier világában

A Dél-Balatoni Bor imázsának kialakítása csapatmunka, aminek a belső összefogás az alapja. Ennek a közös helyi kóstolók mellett egyik mozaikdarabja a közös tanulmányutak szervezése. Napra pontosan egy éve jártunk a szomszédos Lendván és Jeruzalemben, idén pedig Légli Ottó vezetésével Südsteiermarkot céloztuk meg.

Három pincészetet látogattunk meg, a 20 hektárostól a 100 hektárosig, mindenhol  egy családtag vezetett bennünket végig az üzemen és mutatta meg az ültetvényeket.

A nyolcvanas évektől a borvidéken a Sauvignon Blanc fokozatosan átvette a vezető szerepet az Olaszrizlingtől. Nagyobb a termésbiztonsága, korábban érik, kevésbé érzékeny a botritysre. A termesztési körülményeik igen messze vannak az ideálistól, hiszen 1000-1100 mm csapadék hull évente, rettenetes meredek lejtőkön gazdálkodnak, viszonylag magasan, 4-500 méteren  fekvő területeken.

Ahhoz képest, hogy kevés fajtával dolgoznak – Sauvignon Blanc, Olaszrizling, Chardonnay, vagy ahogy ők hívják Morillon, Sárgamuskotály, és Pinot Blanc vagy Fehérburgundi –, nagyon sokféle bort hoznak forgalomba.

Minden üzemben nagyon sok kisebb tartályt láttunk, már a szürettől törekednek a tételes  feldolgozásra, érlelésre. Az érlelés gyönyörű ovális fahordókban történik, itt  érnek a dűlős – minimum 15 éves ültetvényről szüretelt – borok. Az újhordó-használat inkább csak játék náluk, nem különösebben jellemző.

A borok rendkívül tiszták mindenütt, de ami igazán ízlett és volt olyan tartalmas, amihez itthon szoktunk, az bizony 30 eurónál kezdődött. Rendkívül büszkék a boraik érlelési potenciáljára, volt, ahol feltüntették a brossurában, hogy 2026-ig garantálják a bor fejlődését. Ezzel kapcsolatban csak az a kérdés merül fel: ki akar  15 éves fehérbort inni manapság?

Külön említést érdemel  a Junker fantázianévre hallgató közös újboruk, amelyet  minden év novemberében, Márton nap előtti szerdán hoznak forgalomba és már 1 millió palack felett értékesítenek belőle.

Azt gondolom ez a fajta összefogás irigylésre méltó és követendő.

Tanulságos volt a kóstolók utáni vacsorázóhely keresése is: 4 vagy 5 helyen próbálkoztunk, de a 20 főt vagy a teltház vagy egyszerűen a létszám miatt nem vállalták. Csapody Balázs hasonló iróniával kérdezte, vajon Magyarországon mikor teheti meg egy vendéglős, hogy nem fogad egy utcáról beeső csapatot?

Szerencsénkre Balázs nem esett kétségbe, 25 perc múlva már Maribor belvárosában  voltunk a Dráva parton, ahol aztán tobzódhattunk a sült darált húsokban, természetesen ajvárral és marinált paprikával, pitával.