Vinotéka, Zágráb, advent, síelés…

Az elmúlt hetekben végre sikerült időt szakítani a lellei borászatnál kialakított vinotékánk berendezésére. 

A világításon tavasz óta törtük a fejünket, Bea ötlete és tippje a netről aztán megoldotta a problémát, levágott aljú borosüveget raktunk fel az izzókra. A befűtött cserépkályha utánozhatatlanul ontja magából a meleget, a falon különböző képek a gyönyörű balatoni tájról és a családról. Nem véletlen, hogy e sorokat is itt írom.

Idén először –de nem utoljára– jártunk  Zágrábban egy gasztronómiai fesztiválon. A horvát  borászatok mellett sonka, sajt és egyéb élelmiszer-termelők hozták el a portékáikat néhány külföldi borászattal kiegészülve. Meseszerű kondíciókkal szervezték meg ezt a rendezvényt, hiszen 4000 forintnak megfelelő kunáért kóstolhatta az ember a jobbnál jobb Olaszrizlingeket, izgalmas, de számomra kevésbé tetsző saját fajtáikat,és a gyönyörű dalmát vörösborokat. A belvárosi szálloda elé egy óriási fesztiválsátrat állítottak, ahol a füstölt halaktól a különböző kolbászféléken át a sajtokig, kézműves sörig bármit kóstolhattál és vásárolhattál is. Kétfelvonásosra sikerült a kóstoló, mert a fehér kör után a sonkák sajtok csipegetésével olyan szinten telítődtem, hogy  szusszannom kellett  a vörösborok előtt. Itt is hasonló a tapasztalat, a helyi fajták  érdekesek, de a Cabernet, Merlot borok a bombázók. A nap legszebb vörösborait egy benkovaci pincénél kóstoltuk. Tavasszal a regattára menet biztosan meglátogatjuk őket.

Advent második  vasárnapján a műjégpályán akcióztunk a Balatoni Körrel, hagyományteremtő szándékkal indítottunk adventi vásárt és Borkarácsonyfa állítást. A díszteremben végigkóstolhattuk nemcsak a borainkat, hanem Bergmann Ernő által a borainkból készített bonbonokat is. A műjégpályás fiúknak külön köszönet a jégre festett BALATON sziluettért. Balatoni gyerekként életemben először voltam műjégen, nagy élmény volt a tökéletesen elkészített jégen korcsolyázni. 31-én reggel már -10 fok volt, így érezhetően nagy esély volt a Balaton befagyására, de a viharos szél miatt viszonylag kevés a korcsolyázásra  alkalmas hely. Emlékszem olyan évre, amikor az egész falu  a boglári kikötőben korizott, mert csak ott volt sima a jég.

Idén a decemberi munkákat úgy terveztük, hogy az ünnepek előtt pár napot tudjunk síelni, mivel  legalább a Bendi és a Ferkó ráérnek velünk jönni. A hóhelyzet izgalmas volt, a házigazdánk azzal fogadott, hogy 1984-ben volt utoljára ilyen kevés hó. Szerencsére a kedvenc pályáink professzionálisan el voltak készítve, csak a szálláshoz nem tudtunk hazacsúszni, de a fiúk élvezték ezt is, hiszen otthon nem sok alkalmuk van kanyargós hegyi szerpentinen vezetni. Az időre aztán egy szavunk sem lehetett, hiszen többnyire napsütésben síeltünk, a délutánokat pedig  gyönyörű naplementében fejeztük be.

Az Ünnepek alatti szokásos családi együttlétek idén egy disznóvágással bővültek: 27-én egy 220 kilós disznót és egy szarvast dolgoztunk fel. A kenőmájas és a kolbász már a füstről is lekerült, a szarvasszalámit Feripapa még füstöli.

Ezúton kívánok boldog és sikerekben gazdag Új Esztendőt minden kedves Olvasómnak!