Útibeszámoló egy csodás olasz útról
Vasárnap a választás után indultunk Olaszországba, Veronától északnyugatra a Garda-tótól 3 kilométerre fekvő Costermanóba.
Mivel ez viszonylag gyorsan elérhető célpont Balatonlelléről, ezért az ebédszünetet Trieszt megtekintésével kötöttük össze. Ragyogó napsütésben az Adria a legszebb acát mutatta. A vasárnapi utazásnak köszönhetően fennakadás nélkül, terv szerint érkeztünk a szállásra, ahol nem sokat időztünk, mert a naplementét már a Garda-tó partján akartuk érni. Garda kisváros történelmi központja öt percre volt a szállástól, a tervünk sikerült és gyönyörű naplementében volt részünk a hangulatos vízparti kerthelyiségek egyikében.
Hétfőn a Vinitaly kiállítást néztük meg. Profi módon oldották meg a szervezők a rengeteg ember bejutását a vásár területére. Az olasz eleganciából nem volt hiány, gyönyörű standokat építettek, borvidéktől függetlenül, nagyon tetszett a hordódongák teljesen újszerű használata különböző térelválasztók és pultok kialakításánál. A kiállítók aktivitása viszont már kevésbé volt szimpatikus. A segítőkészségnek sok helyen még a csíráját sem tapasztaltuk, ahol pedig állt egy hostess, fogalma sem volt semmiről. Sikerült azért pár kisebb termelővel személyesen is beszélgetni, és gyönyörű borokat kóstolni.
Kedd a lányok napja volt, Gardáról északnak indultunk, útközben megálltunk egy kis falusi piacon, Malcesine középkori városközpontját körbesétáltuk, meglátogattunk egy kertészetet, feltankoltunk egy olívatermelőnél olajjal, majd délután Verona belvárosa következett az elmaradhatatlan Júlia erkélyével. Este aztán ismét a Garda- tó partján vacsoráztunk.
Szerdán indultunk haza, szerencsésen kijutottunk a zsúfolt Verona-Velence körzetből, és a változatosság kedvéért Opatijában tartottuk a pihenőt.
Hazafelé aztán heves záporokon és gyönyörű szivárványokon át hozott bennünket a Sárga Villám az üres horvát autópályán.
Mióta Beával önálló életet kezdtünk, szabadságra általában max négy nap jut, legyen az síelés, nyaralás, szakmai kirándulás. Most sem volt ez másképp, remek időben, jó társasággal kóstoltunk bele a Garda-tavi „DOLCE VITÁBA”, és egyetlen dolgot nagyon irigylek, megihatnak úgy egy pohár bort, hogy nem kockáztatják a jogosítványukat.
