Ilyennek látom a 2020-as évjáratot
Bár az utolsó fürtöt még októberben szedtük le, én csak a múlt hét kedden zártam le a 2020-as szüretet, amikor az Ibitubát préseltük ki. A szusszanásnyi szünetet kihasználtam, és végiggondoltam az idei évjáratot.
Ez a tél sem hozott sok csapadékot, nagyobb mennyiségű hó és eső nélkül telt el, viszont a metszést és az ültetvények karbantartását időben el tudtuk végezni. Valahogy úgy éreztem, hogy a tavaszt megint átugrottuk, a télből szinte a nyárba léptünk. Növényvédelem szempontjából júliusig egyszerű volt a helyzetünk, mert nem volt csapadék és meleg egyszerre. A virágzás hűvösebb időszakban, vontatottan zajlott, ez hozott egy kis bizonytalanságot, mert a fürtszám ugyan megvolt, de az időjárás miatt sok madárkás fürt alakult ki. Emiatt bizonyos fajtáknál már akkor láttuk, hogy alacsonyabb mennyiséggel tervezhetünk. A nagyon extrém kánikula idén kimaradt, ez az egyenletesség lehet az évjárat erőssége. A júliusi csapadék miatt aszálykárról nem beszélhetünk, ezzel együtt 2020 egy száraz évjárat volt, extrém hőingadozás nélkül.
Az idei szüretre már Ferkó tavaszi, Új-Zélandon szerzett tapasztalatait is tudtuk kamatoztatni. A sauvignon blanc-nál pontosan tudtuk, hogy milyen paramétereket szeretnénk látni, az évjárat és az optimális zöldmunka eredményeként sikerült is telibe kapnunk a kívánt érettségi állapotot. Emellett a 2020-as dél-tiroli szüret tapasztalatait is felhasználtuk, folyamatosan kapcsolatban voltunk Ferkóval, az tisztán látszik, hogy a fitotechnika terén még rengeteg a lehetőség.
Abból a szempontból is izgalmas volt az idei szüret, hogy új présmesterrel kezdtük meg a munkát: Matyi friss diplomájával hazatért, és nálunk képzeli el a jövőjét. Zökkenőmentesen zajlott le közel 10 ezer mázsa szőlő átvétele és feldolgozása. Hibátlanul dolgozott végig, nagy segítség volt nekem, hogy rábízhattam ezt a feladatot. A szüret végével visszatér a kereskedelemhez, ott is nagy hasznát vesszük majd, emellett besegít a logisztikába és a raktárrendszerünk megújításába.
Így értünk el a szürethez, ami nálunk mindig az Irsaival indul, idén augusztus 24-én kezdtünk. Mi azt valljuk, hogy az Irsait teljes érettségben szedjük, a borvidéken az utolsók közt, pár százaléknyi sárga muskotállyal házasítva adja azt a feszességet, amit szeretünk. A következő napon már a pezsgőalapbornak valót szedtük, majd szeptember 4-én extrém módon már olaszrizlinget hoztunk be a pincébe, mivel az elmúlt években több ültetvényünk fordult termőre, és előfordult, hogy a nap jobban megperzselte ezeket a fürtöket – most erre jobban odafigyeltünk. Ez jó döntés volt, mert így a szűztermésből igazi könnyed, gyümölcsös BalatonBort sikerült készítenünk. A már említett sauvignon blanc szeptember 6-án következett, a beérkező must elemzésekor láttuk, hogy tökéletes pillanatban kaptuk el, jó döntés volt, és egyben leszedtük a teljes menyiséget. Innentől beindult a nagyüzem, következett a rozé, a chardonnay, a rajnai, a szürkebarát; a fehéreket szeptember 21-én zártuk a viszi terület olaszrizlingjével.
Szeptember 23-án szedtünk először vörösbornak, a kékfrankos nyitotta a sort, majd a cabernet franc szeptember végén, a merlot október első hetében, végül október 27-én hoztuk be az utolsó láda cabernet sauvignont az Ibitubához. A merlot szépen hozta, amit várunk tőle, a Mentőöv rozénk idén nagyrészt ebből készül majd, és a Kokas válogatás is szépen alakul. Kékfrankosból az alap Kalóz mellett készítettünk egy válogatott tételt, annyira szép volt az alapanyag. Egyértelmű, hogy vörösben komoly a 20-as évjárat, idén még a franc is alkalmas volt arra, hogy önálló dűlős tétel készüljön belőle, ami nálunk valamiért ritkábban sikerül.
Több kísérletünk futott idén, az egyik ezek közül a pét-nat. Ez egyfajta őspezsgő, amit úgy készítenek, hogy az erjedésben lévő mustot egy bizonyos cukormennyiségnél lepalackozzák. A nyomásálló palackban erjed ki szárazra, a közben keletkező szénsav pedig pezsgővé varázsolja. A műfaj sajátossága, hogy a seprő is a palackban van, azaz a végeredmény elsőre zavarosnak tűnhet, de pont a seprő miatt krémesebb a korty, másképp mutatkoznak meg a gyümölcsök.
Sok kérdés volt ezzel kapcsolatban, a borász barátaim elég szkeptikusan álltak hozzá, itt kijöttek a korosztálybeli nézetkülönbségek, de bízom Ferkó megérzéseiben, és ezek az új ötletek jelentik a garanciát a jövőnkre. Nyáron jó pár pét-natot kóstoltunk, akkor megbeszéltük, hogy a gyümölcsökre kell helyezni a hangsúlyt, ezért készítettünk egy sauvignon blanc-királyleányka-sárga muskotály házasítást, ami 10 nappal a töltés után már nagyon finom volt. A rajnai a kedvenc fajtánk, így abból is készült, illetve egy vörös változat is született a két cabernet-ből. Október 23-án kóstoltuk a három bort együtt Ferkóval, elégedettek voltunk az eredménnyel. Pop ejj névre kereszteltük, a három bort egy csomagban szeretnénk megmutatni, erősen limitált mennyiség kerül majd forgalomba.
Ugyancsak kísérletként készítettünk egészfürtös erjesztéssel szénsavmacerált bort. Ferkónak volt ezzel kapcsolatban tapasztalata Új-Zélandról, amihez sikerült egy megdöbbentően egyszerű módszert kidolgoznunk, így gyakorlatilag egy hét alatt elkészült a bor. Cabernet franc volt az alap, hiába ismertük a technológiát régóta, a kész bort kóstolva leesett az állunk, olyan lehengerlő gyümölcsösséget találtunk a pohárban. Mindenkinek tetszett, akinek megmutattuk, biztos, hogy jövőre szeretnénk ezzel a módszerrel forgalmi tételt készíteni – kékfrankosban gondolkodunk, egy kis extra feszesség jót tesz majd neki.
Ferkó két hete érkezett haza Olaszországból, mi pont akkor estünk át a koronavírus-fertőzésen, így csak most költözik majd vissza az „Anyahotelbe”. Szerencsére a vírust komoly tünetek nélkül átvészeltük, az igazi csapás a szaglás-ízlelés elvesztése volt, ezt nem kívánom egy borásznak sem.
Bendit beválogatták a magyar kézilabda-válogatottba, két mérkőzésen már pályára léphetett. Nagy boldogság ez, hiszen az elmúlt 13 éve arról szólt, hogy mindent ennek rendelt alá. Jól játszott, úgy érezte, hogy sikerült élnie a lehetőséggel; szurkolunk, hogy sikerüljön kivívnia a helyét a csapatban.
Bujdosó Feri
