“Gondolatszösszenet” a borászatról

Bármilyen furcsán hangzik, de a szőlőtermesztés egy szakma, amit egyetemeken oktatnak.

Senki nem kérdezi meg például a terméskorlátozást feszegetve, hogy milyen tápanyag-ellátottságú dűlőben, milyen hektáronkénti tőkeszámmal vagy milyen művelésmóddal terem a szőlő. A legalapvetőbb kérdések egyike lenne, hogy egyáltalán harmóniában van-e a szőlő a dűlővel, az évjárattal vagy a termesztéstechnológiával. Mert ez alapvető a szőlőtermesztőknek. A szőlősgazda és a borosgazda kifejezésekből adódó alapvető félreértés, amely szerint mindkét fogalom borász jelentéssel bír, szintén közkedvelt, ám helytelen axiómává vált mára. Kállay Miklós professzor úr példájával szemléltetve: attól, hogy valaki húsz éve mindennap teniszezik egy órát, attól még nem nevezzük teniszezőnek. Tessék hát szőlősgazdának vagy borosgazdának hívni az idegen szakmából érkezőket.