Feltöltődés

A szüretzárás utáni időszak idén egyértelműen a kikapcsolódásról szólt. Azt már említettem, hogy Ferkó Toszkánában tölti a gyakorlatát, ha pedig ott van, akkor meglátogattuk.

Az már most látszik, hogy beleszeretett Olaszországba, a mesterképzését is ott képzeli el. Verona van tervben, emellett a prosecco műfajában is szívesen elmélyedne. Öröm látni, hogy milyen jól halad az olasz nyelvvel; júliusban kezdte, és mivel a borászatban nem nagyon beszélnek angolul, intenzíven fejlődik.

Hárman dolgoznak a pincében, és jól összebarátkozott az egyik pincemunkással, Paolóval, a legutóbbi látogatásunkkor ezeknek a kapcsolatoknak köszönhetően sikerült egy igazi toszkán villát bérelnünk. Az ott töltött napokban a klasszikus toszkán látnivalók főszerepet játszottak, Siena és San Gimignano élmény volt, még úgy is, hogy nem először jártunk ott. Szombat estére közös főzést hoztunk össze Paolóval, beavatott minket az igazi olasz paradicsomszósz titkába, pastát készített – a lányok ámulva figyelték, hogy milyen lazán bánik az olívaolaj és a cukor mennyiségével.

Persze szétnéztünk a borvidéken, olyan dűlőutakon vezetett minket Ferkó, amelyekre csak kis autókkal lehet behajtani, így láttuk az Antinori prémium ültetvényeit is. Csak a kirándulás végén, szombat délelőtt jutottunk el ehhez a legendás borászathoz kóstolni. Ámulatba ejtő épületben profin alakították ki a látogatók kiszolgálását. Három héttel korábban már nem tudtunk hétvégére pincelátogatásra időpontot foglalni, így „csak” a borbárban kóstoltunk. Minden birtokukról volt bor, Napából, Chiantin keresztül Bolgheriig. Itt is Enomatic boradagolókat használnak, ahogy számos más birtokon és vinotékában Toszkánában. Nagyon tetszik a rendszer, óriási előnye, hogy nincs darabban tartott palack, optimális a bor hőmérséklete, és ha valaki szigorúan szakmai alapon akar kóstolni, akkor kérhet minimális mennyiséget is. A fiatal sangiovese még mindig nem az én borom, chiantiból nekem a többéves riserva, illetve gran selezione tételek tetszenek.

Jó hétvége volt, sikerült teljesen kikapcsolni. Kicsit más szemmel néztük most az olasz vendéglátást, mert gondolkozunk azon, hogy miként lehetne a Bujdosó-boroknak hasonló körülményeket teremteni.

Azért dolgozunk is: ahol lehullott már a levél, ott megkezdtük a metszést, a talajmunkákkal még kivárunk, olyan szárazság van, amire még Apu sem emlékszik. Kérdés, hogy lesz-e 100 mm csapadék. Szerintem legalább ennyi kellene, hogy az érdemi talajmunkát el lehessen kezdeni.

Borfronton minden nyugalomban van, a fehéreknél túl vagyunk az alapkénezésen, már az Ibitubában is lement az almasav, szóval a vörösek következnek, majd mehetnek a hordókba érlelődni. Bea végignézte az analitikákat, minden fehér- és rozéborunk stabil, a szűrés után indulhat a palackozás, amint megkapjuk az engedélyeket. Az Iránytű és a Kormány lesznek az elsők, azokat már nagyon várják.

Jól sikerült a Murcifesztivál, sajnos én pont nem tudtam ott lenni. Éppen ezért még jobban várom az Adventi Gasztropikniket, hogy végigkóstolhassam a borokhoz hangolt ételeket.

Bujdosó Feri