A legjobb Kékszalagom

Az elmúlt 6 Kékszalagon 3-szor sikerült befutnunk, kétszer szélcsendes, 30 órás menetidőkkel, és idén 12 órán belüli befutással.

A meteorológiát figyelve valószínűsíthető volt egy viszonylag gyors tókerülés, de azért ezzel úgy van az ember, hogy legyen túl a keleti medencén, aztán tudja le a keszthelyi bóját, érjen ki a szigligeti öbölbe, és akkor már lehet számolgatni.

A rajtunk jól sikerült, találtunk a rajtvonalon egy levegősebb szakaszt, ahol tiszta szélben tudtunk indulni, a déli part felé kezdtünk, aztán  a tó közepén lerakott stégek miatt fordulnunk kellett, és a forduló után a gyönyörű új vitorlánk halfeje leszakadt. Mire a hibát orvosoltuk, már az északi parthoz kerültünk közelebb, és Keneséig itt is maradtunk, amivel jelentős hátrányt szedtünk össze.

Kenesén felhúztuk a bőszeles genakkert, és tulajdonképpen ismerkedtünk vele, hiszen most lett másodszor felhúzva. Siófokig  a még szükséges alkatrészek cseréje volt soron,  a kötélfogókhoz szerda este érkeztek meg a távtartók.

Siófok-Tihany viszonylag nyugodtan zajlott, figyelve az előttünk haladókra, igyekeztünk a legoptimálisabban „átcsúszni a csövön”.

Tihany után mi a vízközepet választottuk, látva hogy előttünk folyamatosan küzdenek az erősödő széllel. Ekkor lett volna lehetőségünk felkészülni vitorlacserével a későbbi szélerősödésre, de ez sajnos elmaradt. Igazából óriási élmény volt, ahogy a Pannónia el-elindult a ráfújásokban, senki nem gondolt egy lépéssel előre.

Révfülöp magasságában kellett a genakkert levennünk, Badacsonynál észrevettük, hogy  bokáig érő víz áll a hajóban. Hátul van egy fedél a hajó farán,  ami félrecsúszott, s mivel a megdőlt hajó hátulja szinte folyamatosan vízben van, rengeteg vizet kaptunk. Nem lett volna ezzel baj, ha a hátsó rekesz le lenne zárva és a víz nem tudna előrefolyni a motortéren keresztül.

Ezután a befutóig egy embernek folyamatosan kellett a vizet mernie, ami később már kiváltság lett, mert a kabinban enyhébb volt az idő, a víz pedig kifejezetten melegnek tűnt a levegőhöz képest.

Zsiga öcsém javaslatára évek alatt sikerült professzionális vitorlásruházatot beszereznem, így a folyamatos eső és lehűlés nem okozott problémát, szárazon úsztam meg a versenyt, leszámítva egy manővert amikor is a jobb gumicsizmám megtelt vízzel. A vizes üzemnek köszönhetően a folyadék-utánpótlásunk messze az átlag alatt maradt. A korábbi évek tapasztalatai alapján speciális „kímélő” fröccsöt mixeltem: 1,2 liter szódához mutatóba 3 dl ROSECCO-t, illetve FRISSECCO-t, amiből 30 liter maradt meg.

Keszthelytől már végig szakadó esőben és élénk szélben tettük meg Füredig a távot és futottunk be a 22. helyen.

A befutó után fordultunk és meg sem álltunk Boglárig, visszafelé a szél még erősödött, de a Pannónia remekül állta a széllökéseket és a megnövekedett hullámokat. Igyekeztünk a szembejövő mezőnyt elkerülni ezért egészen közel a déli parthoz suhantunk 9 csomóval. Este fél 11-kor érkeztünk meg, a hazaúton az IBITUBA 2012-es prototípusa és egy kis TRAMONTANA szolgáltatta az energiát.

Az esőből aztán kijut a Kékszalag óta is folyamatosan, nem telik el nap egy kiadós zápor nélkül, Norbi kollégám ma azt mondta lassan rendelhetjük a növendékpontyokat, mert a szőlősorokban áll a víz… 🙂