Eső, graševinák, Kékszalag
De kellett már a csapadék! Mondjuk, el tudnánk képzelni ideálisabb eloszlásban is, a fél óra alatt lezúduló 50 mm finoman szólva sem kevés, de nem panaszkodunk, örülünk!
Az esővel együtt megérkezett a peronoszpóra is, pár helyen ütötte fel a fejét, de kézben tartjuk a dolgot, szerencsére pontosan tudjuk, hogy melyik területeken kell erre odafigyelni, így nem ér minket nagy meglepetés.
Ahogy minden évben, most is az Irsaival kezdünk majd, szépen alakul a termés, finom a szőlő, és már 14-15 mustfokos, 10 napon belül indul az idei szüret. Az esők miatt a bogyók kiteltek, a sauvignon blanc fürtjei most kukoricacsőre emlékeztetnek, olyan tömöttek. Úgy érzem, hogy az Irsai után lesz egy kis szünet, egyelőre a pezsgőalapbornak szánt tételek le vannak maradva, a savtartalmuk alapján kell még idő nekik.
Ferkó szeretne idén pét-natot készíteni, megkóstoltunk jó párat, ezek után a királyleánykát szemelte ki, esetleg egy kis sárga muskotállyal fűszerezve. A kékfrankossal kapcsolatban is van elképzelése, gondolkozunk rajta, hogy idén készítenénk egy szénsavmacerált bort. Az a célunk, hogy megőrizzük azt a kirobbanó gyümölcsösséget, amit mi szüretkor érzünk a mustban.
A szüreti időszak előtt most folynak a műszaki ellenőrzések, átnézünk a présektől a traktorokig mindent, hogy hibátlanul dolgozzanak majd a szüret alatt. A hét vége felé főpróbát tervezünk, van olyan gép, amit szinte csak ebben az időszakban használunk, jó, ha újra hozzászokunk. Ferkó új-zélandi tapasztalatai alapján végrehajtottunk pár apróbb műszaki fejlesztést, amik megkönnyítik majd a munkát. A pincénél már hagyománya van, hogy a humán oldal erősítéseként fogadunk szüreti gyakorlatra egy fiatal borászjelöltet, így lesz ez idén is.
A szüreti készülődés előtt letöltöttük a 2017-es prémium borokat, a Kokast és az Ibitubát. Ezek már ideális körülmények között érlelődnek palackban, Vinplast műanyag tálcán az új légkondicionált raktárban, karácsonykor bontunk belőlük először pár palackkal, hogy megnézzük, milyen állapotban vannak.
Komoly szakmai kóstolókon vagyunk túl, megnéztünk 25 sauvignon blanc-t, hazait, új-zélandit és egyéb külföldit vegyesen. Az alap sauvignonoknál azt láttuk, hogy kicsik a különbségek, de a prémium boroknál elvált a mezőny, nem is az illatban, hanem leginkább a rendkívül tartalmas korty volt az, amiben az új-zélandiak felülemelkedtek a többieken.
Egy másik alkalommal 21 olaszrizlinget szemléztünk, köztük jó párat horvát pincéktől. A horvát graševinák stílusa hihetetlenül egységes, látszik, hogy sok energiát fektetnek a fajtába. Több kiemelkedőt kóstoltunk, érdemes tőlük tanulni!
A Kékszalagon eddig valahogy sosem sikerült győznünk, az idei gyengeszeles előrejelzések ellenére optimistán vártuk a startot. Sikerült jól elcsípnünk a rajtot, majd az első órában egész jó szél volt, az utána következő 26-ban viszont csak keresgéltük. Több leállás is volt, amikor szinte az egész mezőny újrarajtolt. Az elején 1-2 ellenfelünk meglógott, nem is láttuk őket, de éjszaka sikerült felzárkóznunk hozzájuk. A legnehezebb rész megint a Keszthelyi-öböl volt éjszaka, mindenhonnan mindenféle szél fújt, nehéz volt megtippelni, hogy melyik tart legtovább. Keszthely után hazafelé fontos kérdés az oldalválasztás. A katamaránok még az északi parton húztak végig, ezért az egytestű élmezőny nagy része is ezt választotta. Mi viszont azt láttuk, hogy nem fog végig kitartani a szél, ezért Fonyódnál a déli partra váltottunk. Végül a döntésünk helyesnek bizonyult, ennek köszönhetően sikerült megnyernünk a Kékszalagot a klasszikus osztályban és a 70-esek közt is. Minden várakozásunkat felülmúltuk, mert a Pannónia nem egy gyengeszeles hajó, mégis egy ilyen viadalon győztünk először a Balaton ikonikus versenyén. A célbaérés után jutott el hozzánk a hír, hogy egyik legnemesebb ellenfelünk, a Capella kormányosa, Pomucz Tamás eltávozott közülünk. Nagyra tiszteltük tudását, szegényebb lesz a mezőny nélküle.
Bujdosó Feri
