Aranydiploma, papírmunka, finomseprő

Édesapám a napokban vette át kertészmérnöki aranydiplomáját.

Idén 50 éve, hogy elkezdte mozgalmas, kalandokkal teli életét a Balatonboglári Borvidéken. Remélem egyszer lesz időm a sokszor hallott sztorikat leírni.

A szőlőben megkezdtük a hiányzó tőkék pótlását bujtással, a lellei Chardonnay ültetvényünkben ezt megelőzte a vírusos, úgynevezett fitoplazmás, beteg tőkék kivágása. Az összes ültetvényünket még egyszer lekaszáltuk, jövő héten pedig nekiáll az egyik traktor az altalajlazításnak, amit minden második sorban végzünk.

Ma végre megkaptuk a 3 hektáros öreg Chasselas ültetvényre a fajtaváltási engedélyt, ami már három éve húzódott a velünk osztatlan közös tulajdonban lévő 650 négyzetméteres terület rendezetlen hagyatéki eljárása miatt. Mivel ezt a területet tavasszal újratelepítjük Kékfrankossal, így péntektől elkezdjük kopaszra metszeni, majd kivágni, drótot, karót, oszlopot össze gyűjteni és még idén egy altalajlazítás után megforgatni.

Az október vége november eleje a borász életében az a periódus amikor több időt tölt a bürokratikus papírgyártással -elszámolások, származási bizonyítványok, telepítési, kivágási engedélyek, egyéni tervek beadása-, mint amennyit a borokkal, miközben már mindenki az újborokra kíváncsi. Véleményem szerint a borbarátok idén jobban járnak, ha még várnak, ugyanis az újborokat még a finomseprőn ajánlott tartani és kitartóan, hetente felkeverni, hogy kialakulhasson a harmónia, a rendkívül intenzív illathoz és élénk savakhoz  a beltartalom is „felnőjön”.