Fotó: Furmint Photo

Tavaszi pezsgés

Egyre több minden jelzi már a tavasz közeledtét, de a borvidékünkön az egyik legbiztosabb jel erre a Nagy Balatoni Pezsgő és Gyöngyöző Teszt. Tavaly rendeztük meg először hagyományteremtő szándékkal, és idén már jóval több az érdeklődő a szakmai és a fogyasztói oldalról is.

A Dél-Balaton adottságai sok fajtának kedveznek, az északi légáramlás a Balaton felől szinte folyamatos, ez temperálja a dűlőinket. Az átlagosnál magasabb páratartalom miatt jól érzi itt magát szőlő és az ember, boraink savszerkezetének ez jót is tesz. A löszös talaj pedig a gyümölcsösséget adja mindehhez.

Borvidékünk meghatározásakor pont ezek miatt volt egyértelmű, hogy a hagyományainkat folytatva a pezsgőre és a gyöngyözőborokra helyezzük a hangsúlyt. A ‘60-as évek közepén készítették itt az első habzóbort, majd jött a pezsgő a BB-ben. Nagy kár, hogy a privatizációkor nem sikerült a céget egyben tartani, de az itteniek tapasztalata nem veszett el, sokan készítenek gyöngyözőbort, és egyre többen tradicionális pezsgőt.

Ezek a borok üdék, finom buborékokkal bírnak. Fontos, hogy jólessen meginni, Feri papa sokszor emlegeti Lakatos András elhíresült mondását, miszerint a pezsgőt nem isszuk, hanem vedeljük. Gyümölcsösség jellemzi őket ízben és illatban is, fontosak a tiszta ízek, ne legyen még kis keserűség sem bennük, mert a buborékok felerősítik ezeket az aromákat.

A borászoknak közösen kell gondolkodniuk, és ehhez hasznos, ha kóstolják egymás borait, hogy közelítsenek a stílusok egymáshoz. Érdekünk meghatározni azt is, hogy például milyen az ideális alapbor gyöngyözőnek, mert nem jó, ha gyengébb, de az sem jó, ha a kategóriához képest túl komoly. Tavaly az eseményen elkezdődött egy konzultáció, beszélgettünk egymással, tapasztalatot cseréltünk, a közös szakmai munka lehet a fejlődés útja.

A saját gyöngyözőboraink, a Kék és a Zöld friss évjárata is ott debütál majd, mindkettőnél maradunk a jól bevált receptnél. A Zöld 2016-ban is Irsai Olivér, sauvignon blanc és muscat lunel házasítása. A Kéknél együtt szüreteltük a pinot noirt és a cabernet sauvignont, ez jól működik így, a pinot kicsit érettebb, míg a cabernet adja az elevenséget, élénkséget. Általában 5 hónapos tartályos érlelés után töltjük le őket, hagyományosan tavasszal készülnek el, az évadnyitó adriai vitorlázás az első komoly tesztjük.

A szakmai fejlődés jegyében már harmadszor látogattunk Beával Riojába, lassan ki merem jelenteni, hogy a kedvenc külföldi borvidékem, a tempranillót eléggé megszerettem. Tavaly a madridi nagykövet társaságában meglátogatott minket Anna Muga, most ezt viszonoztuk. Komoly méretű a Muga, családi birtokként 260 hektáron gazdálkodnak, a borvidék pincéi között ők az egyetlenek, akik kizárólag a saját kádárüzemük hordóit használják, még a kácik is helyben készülnek. A hordós érlelő nagyjából 12 ezres, nem csoda, hogy folyamatos a munka a kádároknál, 6 évesnél öregebb hordójuk nincs is.

bujdoso_muga

Tetszettek a borok, főleg a 2009-es és a 2011-es évjáratból kóstoltunk, a 2011-es Torre Muga ízlett talán a legjobban, gyönyörű szín, hihetetlen vitalitás, finom tanninok, szívesen ittuk. A 2016-os fehérboruk is remek volt, és a roséjuk is, amit 1987-ben készítettek először. Mostanra kétfajta rozé is van a kínálatukban, a piac változásait ők is figyelemmel kísérik.

Érdekességként mutattak egy 1978-as vörös cuvée-t is, ekkor még fehérbort is lehetett beleházasítani. Kóstolva leginkább egy idősebb pinot-ra emlékeztetett, 15 évesre tippeltem volna, vitális volt még most is.

Fotó: Muga
Fotó: Muga

Haróban szálltunk meg, ahol pont karnevál volt, így bele tudtunk kóstolni egy igazi mediterrán fiesztába is. Izgalmas, színes kavalkád volt, és még itt is tudtunk kóstolni, nyugodtan mondhatom, hogy kihasználtunk minden lehetőséget a tanulásra. Hasznos túra volt, feltöltődtünk élményekkel, és pár apróságot el is lestünk!

Bujdosó Ferenc


Share This:

Write a Comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.